Cetli

Reggelre a cefreszagú delizsánsz megérkezett a hegytetőre, utasa remegő gyomorral támolygott tovább az Audenciára.....

A tér közepén házikóval a tetején egy oszlop meredezett, tövében papírtekercsek hevertek százszámra. A Firkász kiváncsisága erősebb volt Migrénnél. Találomra felvett egyet a nagy halomból de a kusza kézírás megfejthetetlennek bizonyult. Utána megpróbált még jópárat, de azokkal sem járt másképp. "Ki lehet fent?" tűnődött. Hirtelen ötlettől vezérelve létrát font az előző esti látomás foszlányaiból és felmászott. Mikor belépett a házikóba a könnyed szellő elfújta a létrát. "És a visszaút.....?" gondolta a Firkász.

A szobában egy hórihorgas teremtés ült hétrét görnyedve egy apró íróasztal mögött, és lázasan körmölt valamit. A Firkász diszkréten megköszörülte a torkát. A másik meggyötörten nézett fel. "A Sün küldött?" kérdezte reménnyel arcán. "Milyen Sün?" kérdezett vissza a Firkász. "Ezek szerint még nem jártál Audencián..." állapította meg lemondóan Cetli. "Nem, de hivatalos vagyok rá." felelte a Firkász. "Egyszer én is jártam egyen...." fogott bele Cetli. "A szeszélyes Sün aznap rossz kedvében járhatott mert ebbe a tömlőcbe vettetett. Csak Kos a megmondhatója, hogy hányszor írtam kegyelemért azóta mindhiába. Átok ül rajtam: senki nem tudja elolvasni amit papírra vetek. Minden kísérletem kudarcot vallott, amint azt magad is láthattad.". A Firkász megszólalt: "Hagy próbáljam meg....." "Megtennéd?" hitetlenkedett Cetli. "Minden további nélkül." A fogoly átnyújtott egy ív papírt és egy tollat. A Firkász bele akart kezdeni de Cetli közbeszólt "Az én kérvényem, ugye megérted...." "Hogyne, magam sem tennék másképp a helyedben...". Némi vitázás után a szövegezésről elkészültek. A Firkász kirakta az ablakba az összegöngyölt irományt. "És most....?". Cetli egy velőtrázót füttyentett majd nemsokára a Firkász szárnysuhogást hallott. "Ez Turul, a Kötelességtudó." nyilatkozta ki Cetli. A madár karmai közé vette a tekercset és se szó, se beszéd dolgára kelt. A Firkász kinézett az ablakon. "Mi az a szikrázóan fehér torony? " kérdezte Cetlit.  "Szomorú története van annak.....A Halász emeltette mielőtt Bűntudata végzett vele. Hallottál már róla?"            

Következő rész: befejezés. 

......és Testvére

A kocsi döcögve megindult felfelé, a Firkász dugóhúzórepülésben a mélybe........

...A hajó lassan siklott a ködben. A Firkász teste megfeszült, orrában érezte a fullasztó szagot de moccani se bírt helyéről. Tehetetlenül lenézett és a hullámok között egy csapzott hajú férfit fedezett fel. A Firkász segítségért próbált kiáltani de fenyőlakkal lelakatolt szája nem engedelmeskedett. Szeme sarkából látta ahogy az ismeretlen arcán üdvözült mosollyal mereven bámult valamit maga előtt. Azonban a hajó továbbhaladt biztos sorsára hagyva a fürdőzőt. Egy idő múlva a köd ritkább lett és a Firkász egy bóját vett észre. Rajta Primor ült fejét fogva, a holnap gondjai már aznap kínozták. "Csak egy pohárkával......" motyogta maga elé és kiürítette bádogbögréjét majd  némi tétovázás után újra merített. Meglátván a Firkászt örömében a levegőbe hajította vendéghaját. "Egy hűvös záróital...?" kiáltotta de nem volt megállás, a hajó ment tovább. A köd megint besűrűsödött tejfehér fátylat húzva a Firkász szemei elé, csak a hegedű játékát hallotta egyre közelebb az orrhoz. Hirtelen egy csontvázkéz jelent meg patinás hangszert szorongatva. A vonó kíméletlenül táncolt a húrokon móresre tanítva azt, aki megérdemli. "Vastaps?" kérdezte vérig sértetten a Művész ámde a Firkász ha akart se tudott volna eleget tenni az óhajnak. A méregbe gurult Maestro teljes erejéből taszított egyet a hajón. A kormánykerék veszettül pörgött, a száguldásba egy ideig beszállt az örök vesztes Józan Ész. A Firkász egy villanás erejéig szemtanúja volt amint Fehér Törpe Vörös Óriással bírkózott egy teraszon. A viadalban elszabadult energia a Galaxis Gödrébe repítette a hajót ahol az Aranyásó várta a Firkászt ujjai között egy-egy kupica szíverősítővel...... 

.....Reggelre a cefreszagú delizsánsz megérkezett a hegytetőre, utasa remegő gyomorral támolygott tovább az Audenciára.