A kocsi döcögve megindult felfelé, a Firkász dugóhúzórepülésben a mélybe........
...A hajó lassan siklott a ködben. A Firkász teste megfeszült, orrában érezte a fullasztó szagot de moccani se bírt helyéről. Tehetetlenül lenézett és a hullámok között egy csapzott hajú férfit fedezett fel. A Firkász segítségért próbált kiáltani de fenyőlakkal lelakatolt szája nem engedelmeskedett. Szeme sarkából látta ahogy az ismeretlen arcán üdvözült mosollyal mereven bámult valamit maga előtt. Azonban a hajó továbbhaladt biztos sorsára hagyva a fürdőzőt. Egy idő múlva a köd ritkább lett és a Firkász egy bóját vett észre. Rajta Primor ült fejét fogva, a holnap gondjai már aznap kínozták. "Csak egy pohárkával......" motyogta maga elé és kiürítette bádogbögréjét majd némi tétovázás után újra merített. Meglátván a Firkászt örömében a levegőbe hajította vendéghaját. "Egy hűvös záróital...?" kiáltotta de nem volt megállás, a hajó ment tovább. A köd megint besűrűsödött tejfehér fátylat húzva a Firkász szemei elé, csak a hegedű játékát hallotta egyre közelebb az orrhoz. Hirtelen egy csontvázkéz jelent meg patinás hangszert szorongatva. A vonó kíméletlenül táncolt a húrokon móresre tanítva azt, aki megérdemli. "Vastaps?" kérdezte vérig sértetten a Művész ámde a Firkász ha akart se tudott volna eleget tenni az óhajnak. A méregbe gurult Maestro teljes erejéből taszított egyet a hajón. A kormánykerék veszettül pörgött, a száguldásba egy ideig beszállt az örök vesztes Józan Ész. A Firkász egy villanás erejéig szemtanúja volt amint Fehér Törpe Vörös Óriással bírkózott egy teraszon. A viadalban elszabadult energia a Galaxis Gödrébe repítette a hajót ahol az Aranyásó várta a Firkászt ujjai között egy-egy kupica szíverősítővel......
.....Reggelre a cefreszagú delizsánsz megérkezett a hegytetőre, utasa remegő gyomorral támolygott tovább az Audenciára.
