Alkonyodott mire a Firkász áttért a hídon. Útközben megállt, hogy a vizet itt-ott borító, vakítóan csillogó pikkelyekben gyönyörködjön. A híd végén papírmasé őrbódé állt, előtte a Kapus strázsált gólyalábakon. Ragasztott bajusza meglibbent az enyhe szélben. Kérdőn nézett a Firkászra. "Merre, merre?" érdeklődött a magasból és, hogy nyomatékot adjon tekintélyének óvatosan megpödörte hamis férfiékét. "Audenciára jöttem a Néma Oroszlánok áldásával." felelte a Firkász. "Lári fári, csak úgy nem engedlek tovább. Mondj egy olyan történetet amit még sose hallottam." rendelkezett a Kapus. "Dehát honnan tudhatnám, hogy...." kérdezte a Firkász de leintették. "Azt bízd rám. Csipkedd magad, nincs egész napnyugtám rád." A Firkász némi gondolkodás után belekezdett.
"Élt egyszer egy dúsgazdag Halász. Volt egy fia akit mindennél jobban szeretett de sose vitte magával halászni. A fiú hiába kérlelte apját, az hajthatatlan maradt. Minden reggel bezárta a kamrába és amikor egy nagy kosár gyémánttal este hazatért, egy marékkal adott neki a zsákmányból....De a fiút nem érdekelte a kincs, apjával a vízen együtt töltött időre vágyott. Reggeltől estig panaszosan sírt anyja keserves bánatára. Egy nap az asszony nem bírta tovább hallgatni a szívfacsaró jajgatást és kiengedte a fiút, aki azon nyomban a Tóhoz szaladt. Boldogan úszott a csónak felé hiába kiáltozott kétségbeesetten apja. Egyszer csak dübörgő hangot hallott: "Megparancsoltam Halász, hogy egyedül gyere!" majd a Tó könyörtelenül elvette, ami az övé......"
A Firkász várakozva nézett fel. A Kapus pár pillanatig maga elé meredt. "És most szabad az út. Sok szerencsét!" jelentette ki szertartásos hangon.
"Élt egyszer egy dúsgazdag Halász. Volt egy fia akit mindennél jobban szeretett de sose vitte magával halászni. A fiú hiába kérlelte apját, az hajthatatlan maradt. Minden reggel bezárta a kamrába és amikor egy nagy kosár gyémánttal este hazatért, egy marékkal adott neki a zsákmányból....De a fiút nem érdekelte a kincs, apjával a vízen együtt töltött időre vágyott. Reggeltől estig panaszosan sírt anyja keserves bánatára. Egy nap az asszony nem bírta tovább hallgatni a szívfacsaró jajgatást és kiengedte a fiút, aki azon nyomban a Tóhoz szaladt. Boldogan úszott a csónak felé hiába kiáltozott kétségbeesetten apja. Egyszer csak dübörgő hangot hallott: "Megparancsoltam Halász, hogy egyedül gyere!" majd a Tó könyörtelenül elvette, ami az övé......"
A Firkász várakozva nézett fel. A Kapus pár pillanatig maga elé meredt. "És most szabad az út. Sok szerencsét!" jelentette ki szertartásos hangon.
