Kos

A Kapus alig hallhatóan köhintett egyet mire az őrbódé tompa puffanással a kockakőre dőlt. Ahol az véget ért virágosmező kezdődött. Közepén a Firkász egy embernagyságú karikát pillantott meg. "Mi lenne ha......" gondolta majd odament, könnyedén megragadta, átemelte a fején és csípőkörzésbe kezdett. "Gránit?! Semmiség!" kacagott fel megrészegülten. A Kapus egy darabig elnéző mosollyal nézte a mutatványt végül piros kabátja zsebéből egy sípot halászott elő és belefújt. A karika engedelmesen megállt a levegőben, felemelkedett és visszalebegett helyére. A Firkász egy újabb esélyt akart a Lehetetlentől de csalódottságára meg sem bírta moccintani korábbi játékszerét. A Kapus bal lábával a mezőn túli hegyoldalra mutatott. A Firkász egy kanyargó sínpárt látott és arra vette az irányt.

A hegy alján a síneknek végük lett, mintha elvágták volna őket. Egy közeli oszlopra táblát szögeztek: "Félre az útból!". A Firkász nem tudta mire vélni a figyelmeztetést és éppen azon volt, hogy gyalogszerrel vágjon neki amikor halk zajra lett figyelmes. A moraj villámgyorsan éktelen robajjá erősödött és egyszer csak egy szélsebesen robogó delizsánsz tűnt elő a fák közül. A Firkász gyorsan biztonságos távolságba húzódott és a kocsi utasaira gondolva nagyot nyelt. Ekkor patadobogást hallott és a semmiből megjelent Kos. Megvetette lábait és fejét leszegve várt. A kerekek szikrát hányva repítették a szerelvényt a termetes bak felé. A Firkász lélegzetvisszafojtva bámult, Kos behunyta szemeit, az Ég megnyílt....