A delizsánsz ajtaja kitárult és egy pocakos emberke ugrott elő belőle. Kurtán szalutált a Firkásznak, majd egy izgő-mozgó bőrzsákot ráncigált ki a kocsiból. Egy ideig matatott a csomóval de türelme gyorsan elfogyott. Előkapta levélnyitó kését és a zsák oldalába döfte. A hasadékon előbújt egy cifra ruhába öltözött gyerek akit apja, anyja követett. Utánuk jöttek a rokonok, majd az egész násznép, egy huszárregiment és végül egy disznócsorda kondásostul. A tarka sereglet zajosan a fáklyákkal kivilágított Bazár irányába eredt. A figura a Firkászhoz fordult: "Postamester vagyok, minden Delizsánsz Ura. Küldemény van számodra egy Jóakaradtól." azzal kotorászni kezdett a zsákban. "Megvan!" jelentette ki és előhúzott egy vörös pecséttel lezárt, zöldesfekete palackot. "A flaskában lakik Ihlet és ......." de tovább nem jutott: a Firkász kikapta a Postamester kezéből az üveget, feltépte a pecsétet és egyhúzásra megivott mindent. "...Testvére Delírium." fejezte be mondandóját Postamester. Bosszúsan nézte amint a Firkász négykézláb felvonszolta magát a lépcsőkön a kocsiba. A világ gonosz búgócsigaként forgott körülötte amikor elterült a tölgyfából faragott ágyon. A kocsi döcögve megindult felfelé, a Firkász dugóhúzórepülésben a mélybe........
