Sebláz

.....A Firkász torkában dobogó szívétől fuldokolva a sekély tengervízben a látomás felé botorkált. A lebukkanó nap fényében fennségesen fürdőző alak megbabonázta, a tökéletes mozdulatlanságba dermedt, selyemmel fedett hajlékony test teljesen kitöltötte elméjét. De a Firkász meg volt átkozva, minden lépéssel egyre mélyebbre süllyedt. Egy régi mese jutott eszébe egy mocsárba pusztuló nemes paripáról. A Firkász engedett az ólomsúlynak és várt. Felemelte a fejét, hogy egy utolsó pillantást vethessen a végzetek legédesebbikére de az már nem nem volt sehol........

A Szerzetes aggódva kicserélte a borogatást barátja verejtékben fürdő homlokán.