A Firkász lélegzetvisszafojtva bámult, Kos behunyta szemeit, az Ég megnyílt....
....és megannyi csillag zuhant alá vakító fénnyel. Egy szempillantás alatt szarvától patájáig káprázatos vérttel vonták be Kost. A ragyogó kolosszus rezzenetlenül állta az ütközést, egyetlen könnyed bólintással visszalökve a kocsit a sínekre. Páratlan ereje tudatában büszkén haladt el az elvarázsolt Firkász előtt, meg sem állt a hídig ahol a Kapus tisztelettudóan félreállt a csillogó teremtény elől. Kos mély lélegzetet vett és megrázta magát. Páncélja elemeire hullott, a csillagok lassú keringőben tértek haza. A folyó másik oldalán az összesereglett bámészkodók nevetve ünnepeltek nem sejtvén Kos búcsúkönnyeit.
1 comment:
Elvesztettel... vagy en kallodtam el valahol?
Post a Comment