Keserédes

Nem telhet az év (legalább) egy fővárosi kiruccanás nélkül.
A Game Show remek kikapcsolódás (és ürügy), media pass birtokában még elviselhető tömegben nagyon kellemes 8 órát töltöttem el. POP, Booth babe, stb. Este vacsora Yurakucho-ban, késői vonattal hazatérés páratlan vendéglátómhoz, a rejtélyes SP-hez. A szállás méreteiben nem kirívó, viszont a Bourbon-ok óta kevesen mondhatják el, hogy a budoárnál kamarazenekar játszik. A szombati ébredés kicsit keserű volt, a rossz szájízt orvosolandó szendvics, hajókázás a Sumida folyón (abból sosem elég) majd Gerbeaud.

Szívesen kihagynám a következő 24 óra krónikáját, de nem tehetem.
Remek klubban (Shinjuku, Acid) jártunk szombat éjjel, indie, brit-pop stb. Továbbá láttam az ördögöt. Angyalarca volt, táncoltam vele sápadt stroboszkóp fényében. Az eufórikus órákat a szombati reggelnél keserűbb tengődés követte, hasztalan pirreuszi "győzelem" a "gonosz" erői felett. Vasárnap Meiji Jingu Harajukuban és fájó búcsú.

Képek Slide Show-ban.

Torkos szombat Makuhari-ban

Roskadásig megrakott büféasztalhoz volt hasonlatos az idei Tokyo Game Show. A rendezvény az utóbbi időkben üzleti sikertörténet: évről évre több kiállító, játék, látogató (a számok szerelmeseinek adatok itt). A népünnepély jellegétől tavaly óta megfosztott korábbi E3 sorsára is juthat a kiállítás további tartós növekedés esetén. Mindez csak spekuláció de ha igaznak bizonyulna, éppen a savától-borsától fosztanák meg a mindig újra éhes gamer-népeket.

Jöjjön tehát a veleje: a tömegben kerengve a mesmerizáló képernyők bámulása, egy kidőlt bőségszaruhoz fogható kínálatban mazsolázgatás, az ínycsiklandozó booth babe-ektől kapott reklámanyag szorongatása, az elmaradhatatlan cosplay-parádé. Könnyedén el lehet ütni jópár órát akár egy előző napi vacsora miatt enyhén sajgó fejjel is.
A mézesmadzag után a feketeleves: a mustrára kitett játékok kipróbálására olykor másfél órát is várni kell miközben a körénk kerített szardíniás doboz egyre szűkebb és szagosabb. A műfaj kedvelése mellett is a túlevettség érzete kerülgetheti az embert (de hányinger soha).

Desszertként saját best of: Bayonetta a boszorkányos akció miatt, LittleBigPlanet az ellenállhatatlan bájáért, a csalókán könnyűnek tűnő Let's Tap, a feeling-et és minőséget hozni látszó Biohazard5, a Gametech japános stílusban fogant kiegészítői és a TECMO stand munkaruhakölteményei de erről inkább beszéljen egy kép:

Ismét köszönet SP-nek mindenért.