Vagy

Ez így nem mehet tovább. Vagy beadjuk az apádat a tudod hová, vagy...Vagy mi? - vágott vissza kötelességtudóan az asszony.Vagy....eh - legyintett a férfi. Unta már az öregember miatt évek óta tartó huzavonát. Racionális ember volt: a számok, táblázatok, annuitások bűvkörében élve értetlenül tárta szét kezeit amikor megrögzött álmodozókról volt szó. És vesztére volt bennük bőven része, neje elfajzott családja hemzsegett tőlük, élükön apósával. Az asszony is úgyanúgy tökkelütöttnek tartotta felmenőjét, de mégiscsak a véréről volt szó! Az a sok limlom, amit apja évtizedeken át felhalmozott a szuterénben.....A padlótól a plafonig színes füzetek hülye borítókkal, denevérnek öltözött felnőtt férfi vég nélkül gonosztevőket püfölve, a világűrben kénye-kedvére repkedő, idegen bolygó szülötte abban a feszes ruhában, hogy arról a fickóról fémkarmokkal az öklében már ne is beszéljünk. Hogy lehet ennyi zöldséget összehordani? És ezzel még nincs vége: műanyag figurák kibontatlan dobozokban (!), modellek, könyvek, albumok és csak a Mindenható a megmondhatója, hogy mi minden. Régóta fel akarták számolni a zsibvásárt, hogy végre hasznosíthassák a lakást. Megengedhetetlen, hogy ebek harmincadjára jusson egy ingatlan ezekben az ínséges időkben. Nem várhatnak, míg a sors segítségükre siet egy praktikus szívrohammal. Kész, hatszáz! Holnap elkezdjük a kitakarítást! - jelentette ki a férfi. Ha kiürül a hely, a tata sem akar ott maradni – hangzott az érvelés. Az asszony félálomban helyeslően mormogott, a kábulat felé sodródva a foltokban bepiszkolódott lelkismerete makulátlanul kifehéredett.

Az öreg különösen rosszul aludt azon az éjjelen. Egy minden eddiginél valóságosabbnak tűnő rémlátomás gyötörte: a kincseiből rakott máglyán magatehetetlen szirének tekeregtek kínjukban. A lángokat szenvtelenül nézték a nagycsatos kalapban, koromfekete talárban pompázó bírák, orrukat nem zavarta a sercegve égő hús édeskés szaga. Időnként a törvény őrei újabb és újabb darabbal táplálták a tüzet. Egyikük hangosan felvihogott: most te jössz, sültbolond! A többi jóízűen kacagott a tréfán. Ez túl soknak bizonyult, az álmodó felébredt. Krákogva a fürdőhelyiség felé botorkált, óvatosan kerülgetve a kupacokat amikor megütötte a fülét a mormogás a falon túlról. Ahogy kapkodva söpörte félre a képregénytornyokat, egy ajtó körvonalazódott szemei előtt. Érdekes, erre nem emlékszem – töprengett egy kicsit. Majd kihúzta magát és rég érzett tettvágytól fűtve átlépett. A tömeg üdvrivalgva köszöntötte a Titánt.