Nem volt eseménytelen június utolsó hétvégéje: Kagoshima és Sakurajima - 10 perc komppal előbbitől - büszkén állta a huszárok rohamát. Szombaton még időnként kisütött a nap, vasárnap javarészt zuhogott az eső. Sakurajima: az élet zavartalanul folyik az aktív vulkán árnyékában. Az örök szeizmikus terrorban élők szigetét körbejártuk, amit tapasztaltunk: a kilátó környékén szürkeség, a háttérben füstölgő heggyel. Az ablaktisztító business bombabiztosnak tűnik.
A lenyűgöző környezet ihletében megszületett a Hussarz második sorlemezének munkacíme: Gáz és Hamu. A poptörténeti pillanat jegyében este a Világűrben kötöttünk ki.
Kagoshima híres-neves tenyészállata a Kurobuta (fekete malac). A belőle készült finomságokat nem állt módunkban megkóstolni. Kárpótlásul az elmaradt beszámolóért álljon itt egy kép (nem húsétel, édesség sőt omiyage lsd. Egzotikus csemege).
Másnap a Tokko Heiwa Kaikan-ba - a közeli Chiran városában -, a kamikaze harcosoknak szentelt emlékházba kergetett az eső. A célért értelmetlenül önkéntesen életüket adó javarészt pelyhedző állú fiatalok utolsó napjait, közvetlenül a bevetés előtti pillanatokat megörökítő filmfelvételek, személyes tárgyak, levelek, feljegyzések rendkívűli elhivatottságról regéltek - a hozzátartózók is kivették részüket az áldozathozatalból. A hadászati jelentőség másodlagos szempont lehetett a katonai felső vezetésnek (is).Az utat egy Japánban tíz éve meghonosodott ritka bolíviai macskafaj példányával és a mindig elsőrangú útitárs, biztos kezű pilóta SP társaságában volt szerencsém megtenni. Beach legközelebb.
