A Firkász utolsó volt a váróban. Még öt perc és itt sem vagyok - fogadkozott. Felpattant, és izgatottan köröket rótt a csendes folyosón....Tik-Tak, Tik-Tak...Nyikorogva kitárult a nehéz vasajtó és az Orvos betessékelte a rendelőbe. Dudorászva a székre mutatott, a Firkász engedelmesen beleült. "Mi a panasza?" - zümmögte miközben páciense végtagjait vastag bőrszíjakkal rögzítette. "Doktor Úr, másnapos vagyok. " - vallott a derék férfiú. "Csakugyan?" - érdeklődött kajánul az Orvos. "Tud segíteni rajtam?" - kérdezte a Firkász. "Nem." - hangzott az őszinte válasz. "Akkor kioldaná ezeket?" - tudakolta a Firkász a hevederekre bökve a fejével. Válaszra sem méltatva az Orvos ledobta köpenyét a földre. A Firkász megdöbbenve nézte amint az atlétatrikós alak hasát, ülepét kidüllesztve kezeit sebesen előre-hátra mozgatva táncot lejtett a rendelő közepén. Mikor magánszámába beleunt egy tálcáról injekciós tűt vett fel. "Nem fog fájni." - közölte kedélyesen és a karjába döfte. Már hatni kezdett a szer amikor az Orvos a távolba révedve mesébe fogott egy vasúti kocsiról.
Köszönet M-nak az illusztrációért.
1 comment:
Hat...
Post a Comment