Borotvaélen

A Firkász a Tiltott Város elé ért. A kapunál a földön egy korsó vizet, edényt, szappant, pengét, tükröt és egy jázminillatú kendőt hagytak. Lehajolt, hogy felvegye a nemes kelmét de az a szélben pajkosan ellibbent. A Firkász utánaeredt, de egyszercsak a kendő csalogánnyá változott. A madár nem repült el. A Firkász bizakodva hallgatta énekét. Váratlanul a büszke dalnok hangja megkeményedett, fogta magát és átszállt a magas fal felett. A Firkász konokul dörömbölt az áthatolhatatlan ajtón bebocsátásért. Alig hitt füleinek, amikor a túloldalról elcsipogták a kívánságot. Nekitámasztotta a falnak a tükröt, fogcsikorgatva habot vert és felkente. A pengét arcához emelte, hogy lerója a zsarnokhoz méltó vámot. A végzetes pillanat előtt Méltósága fülébe suttogott, lemosta arcát és odébbállt.